Este

Szikrát vet szememre az álom,
pille-sötét bólint roskatag,
s mint tarka, fodros őszi bálon,
feleselnek ezüstszín falak.

Homályos, festett-fehér testén
gyertyalángot mímel a plafon -
hallom csak surranni az estét,
illatos viasz ül asztalon.

Árny-lábain fut - szalad körbe -
a mázsányi, görbe képzelet,
odakint, égre fényét törve
időzik megannyi ékezet.

Kéretlen ajándék most a szó,
vágy-masnit köt az egyedülre;
lelkembe virágot mart a só,
mélázok lényedbe merülve.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.