Önként Solvejg

(vérvörös száj, hol gyehenna tüzek égnek.
kékből lilába hajló kikerics színű szemhéj.
tökéletes frizura. fél flakon hajlakktól
göndörödik, hajlik rózsaszín csúcsú kicsi
kis melleimre.
szorosan testhezálló dögös ruha.jól áll és állít.
hormonfelhőmmel máris átölellek.
gyere, na gyere.
kapitányom, készen állok a bevetésre.)

hét hónapja itt vagy.és nem szólsz hozzám.
utálsz? vagy csak benőtt a fejed lágya?
na mindegy. gyönyörű vagy.
nem, nem csak  a külcsínyekre gondoltam.
süt belőled valami plusz.
olyan jó vagy másokhoz.
hozzám miért nem?
tudod, hogy úgyse veszlek feleségül.
szépen táncoltál az előbb. milyen karók ezek?
virágkarók? megnyerhetném neked a tombolán
a melltartót, csak nem emlékszem, hányas kell.
meddig kerülgetsz még,
mint macska a forró kását ?
olyan idegesítő a csended.
bár nőnemű lévén ez egy egészen
dicsérendő tulajdonság.
jó ez a lila a szemeden.
mondj már valamit!
jellemző. tőlem várod a megoldást.
értsd meg,  én nem vagyok neked perspektíva.
nézzük a valóságot. most is remegsz.
komolyan mondom nem értelek.
na, gyere közelebb.
mondtam már hogy jó segged van?

(nyílt az ajtó kedves. jönnek. én megyek.
észre sem vetted, egész idő alatt melléhamuztál.
mióta élek, vártam ezt az égi maszkabált.
itthon lerángatom magamról a ruhát
szétszedem a hajam, letörlöm a sminket.
most már bőghetek . és dúdolhatom közben
Grieg legszebb dallamát.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Utolsó módosítás ideje: 2010-08-18 10:15:17