Csendélet

Sárga, irigyáztatta reggelen ébredtem,
gyönyöru álomból, vágyaimból hirtelen.
Remego kezem önkéntelen állt neki,
agyamtól elvállva, szívembol festeni.

Spanyolbarna posztót terít egy ágra,
téli vihar indul ecsetem útjára.
Fekete vonalakat kever a fehérrel,
fehérsötét képet alkot árnyékkezével.

Képet, mely indulatmunkában született,
hogy takarja belülrol, titkon remegek,
mert félek, képem nem tölti ki vágyaim,
gyilkos lények surítik be álmaim.

Fekete rózsával kezemben várok rád,
tengerkék égbolt és zöld pázsit között fáj,
hogy egyedül ébredek, s szíved csak kerül,
virágom tüskéje vérembe merül...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.