mákgubó

tölcséres termés guborog kezemben
megcsalásos látszat hiszen ez zárt
nincs nyílása a kerekded formának
rajta ékként feketedő korona ül
keményre száradt hepehupás burok

fülemhez emelem ritmust lüktet bele
sejtelmesen halk távoli diszkrepancia
forgatásra mocorog erősödik-halkul
mint falevelek zizzenő igyekezete
szólamra suhintó szellő nyomán

ringatva dallam finomságra serkentem
vigyázom lelkesültségből csípett erejét
ne torkolljon némító rekedtségbe mikor
felnyitom koccanó hangon gurulnak szét
apró áfonyabevonatos fekete szemek








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.