Egy órára


Egy órára elmúlt a Világ,
Lassú neszét zizzente lenn a fű,
Suhogva suttogott felettünk
Sok faág,
Csendben zajongott
köröttünk erdő,
a Világ,
s mi elfeledtük
piszkos szennyét, zaját,
csak egy órára,
minden baját.
A Mindenség...
mi voltunk,
e Világban
szorongtunk
és jajszavunk
az Égig kiáltott:
ó, lennénk mi áldott
szeretők minden percben,
de nem lehet.
És áldott pillanat
ez mégis,
az érintés is,
az ölelés,
a csók is.
Hisz Veled vagyok.
És őszülök
a nyárban,
meg-megállok
az elmúlásban,
riadtan sorolom emlékeim;
a Jövőt számolom,
amint fogyatkozik...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.