Gyõzelem
Roncs ember, éjsötét kendő szemed előtt
Pár csepp vér, méregként éltető lét-nedű
Lélegző húscafat, gőzölgő belei
Útján híg salakká válik az arany is.
Duzzadó vörös nyelv, állán nyála csordul
S követ, behódol. Szöges iga bársony
Neki, képzel kín helyett kéjt, rőtszín gyönyört
Magát tárgynak adja, tárggyá lesz maga is.
Szakadj, lánc! Lenyúzlak, mocsok bőr, rab élet.
Szellem felett Tükör-árnyam, valóm hazug
Test, élő börtönöm, egy leszek magammal
Üvöltnék - bégetek, rab-nyáj tart - maradok…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.