Talált kincs
Nyáron réten ültem, kék,
Lepkeszárnyú ég alatt,
Én voltam csak, s a Remény,
Haldokoltam, tűnt Remény,
Elmúltam, a nyár maradt.
Kőbe véstem a Napot
Fénnyel, folyó vitt sarat,
Kövem sár alatt halott,
Szép fűz sár alatt halott,
Napom elszállt, víz szaladt.
Egy voltam, kettő maradt,
Szeg s fa – lelkem elrepült.
Testem nyugszik föld alatt,
Nyaram tűzláng föld alatt,
Zöld Reményem megkerült…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
