Tánc
eső áztat
egy magányos délután
sodródni kell a levelekkel
ha nyakunkon az ősz
fázva ülünk és nem értjük
mitől hideg a szív tompa az agy
vagy csak hangos koppanások
szívják egyenként hangulatát
a nyár itt maradt perceinek
ami annyit sejtetni enged
holnaptól lehet fagyos a lehelet
bár tennék ne így legyen
ha lehet küzdenék erőn felül
visszahívnám a napot egy táncra
bilincset elképzelt karjára
és ott ropnánk az ég alján
még néhány
vidám meleg szívű
önfeledt délután
2008. március 22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
