nyugalom

mindent elvittél magaddal
talán engem is
amit itt hagytál
már nem te vagy
valami sokkal nyugalmasabb
valami békésebb
(darabokból kell hogy összerakjalak)
mily hosszú és végérvényes
ez a határozott nyugalom
most már mindig van rám időd
persze néha még felvillan:
de-sok-minden-lehetett-volna-még
fájásaim egyre gyakrabban
emlékké szelídülnek
nagyon sajnálom az elszalasztott öleléseket
az elmulasztott otthon illatú estét
és nagyon bánt hogy
eggyel többször is mondhattam volna
mennyire szeretlek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.