Tornacipõsen


egy tornacipő
amilyet 68-ban hordtunk
(tudom te is ismered)
lábamról állandóan rám nevetett
fekete vászon fehér gumiszegéllyel
boka zoknit hordtam hozzá
farmer szoknyás lófarkas lány

csodás világot éltünk
boldogan és gyáván
szerettünk
táncoltunk énekeltünk

szánkra vettük a jövőt
egymásnak adogattuk
mint a labdát

forradalom helyett
koncertekre rohantunk

minden olyan egyszerű volt
minden értünk
mindent értettünk
mindent tudtunk
ismertük a szomszédot
a színészeket költőket rendezőket
a piacon a kofa szavait
templomban a padokat

(csókolóztál te is ott?)

anyám egyszer megpofozott
negyed kilencre értem haza
nyolc helyett
ő kártyázni indult
de megvárt

előtte a kapualjban
egy nyolcadikos srác
megsimogatta a mellem
először életemben

fontosabb volt
mint az első csók

másnap találkoztunk
új dorkó villogott a lábán
(miattam vette tudom)
tornacipők négyesben
a mozi felé
büszkén igyekeztek

már láttuk a nagyítást
de eper és vér
nem volt még
csak szánkban
mint illúzió

másfélhetesek voltunk
tavaszi szerelmesek
akik mindent legyőznek

sajnos
hamar elkopott
a tornacipőnk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.