Tornacipõsen
egy tornacipő
amilyet 68-ban hordtunk
(tudom te is ismered)
lábamról állandóan rám nevetett
fekete vászon fehér gumiszegéllyel
boka zoknit hordtam hozzá
farmer szoknyás lófarkas lány
csodás világot éltünk
boldogan és gyáván
szerettünk
táncoltunk énekeltünk
szánkra vettük a jövőt
egymásnak adogattuk
mint a labdát
forradalom helyett
koncertekre rohantunk
minden olyan egyszerű volt
minden értünk
mindent értettünk
mindent tudtunk
ismertük a szomszédot
a színészeket költőket rendezőket
a piacon a kofa szavait
templomban a padokat
(csókolóztál te is ott?)
anyám egyszer megpofozott
negyed kilencre értem haza
nyolc helyett
ő kártyázni indult
de megvárt
előtte a kapualjban
egy nyolcadikos srác
megsimogatta a mellem
először életemben
fontosabb volt
mint az első csók
másnap találkoztunk
új dorkó villogott a lábán
(miattam vette tudom)
tornacipők négyesben
a mozi felé
büszkén igyekeztek
már láttuk a nagyítást
de eper és vér
nem volt még
csak szánkban
mint illúzió
másfélhetesek voltunk
tavaszi szerelmesek
akik mindent legyőznek
sajnos
hamar elkopott
a tornacipőnk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
