Számkivetett terek

Álombolygókon bolyongok éjszakánként,
hiányból épített meg nem szűnő utaknak vándora vagyok,
legalább négycsillagosak a helyek, ahová betévedek,
a környék infrastruktúrája szinte már tökéletes.
Mindenem megvan, s, ha ott vagyok, távolinak érzem ezt a földet,
hazámmá fogadom az egekben töltött időket,
mert ott akkor is haladok, ha állok és őszintén szerethetek
meg nem vetve a Földet, melyre tekintve tagadom a geofizikát,
hiszen onnan is tisztán látható; a pénz körül forog a világ.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.