Gyûlölve szeretlek téged

Gyűlölve szeretlek téged,
Mert emléked még mindig éget.
Mély sebeimet újra és újra felszakítja,
Hangodnak feledhetetlen lágysága.

Gyűlöllek, mert csak bántasz engem,
Gyűlöllek, mert nem vagy most velem.
Magamra hagytál ebben a gonosz világban,
Elveszetten, egyedül kell élnem magányomban.

Gyűlölve szeretlek téged,
Mert emléked még mindig mérgez.
Mély sebeimet újra és újra felszakítja,
Szemednek igéző csillogása.

Gyűlöllek, mert szavaidban az ítélet,
Nem volt más csak reménykeltő ígéret.
Ígértél fűt, fát, csillagot,
De ebből már csak magányt kapok.

Gyűlölve szeretlek téged,
Mert emléked még mindig sebez.
Mély sebeimet újra és újra felszakítja,
Illatodnak hívogató csábítása.

Gyűlöllek, mert hamar elfeledtél,
Nevem hallatán semmit sem éreztél.
Könnyű volt a „könnyes búcsú” neked,
Nem láttál mást, csak a rossz emlékeket.

Szeretve gyűlöllek téged,
Mert emléked még mindig édes.
Rád gondolok és tudom nagyon jól,
Ez a szerelmes érzés egy életre szól.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.