Szombat délutánok

Eszembe jutnak
azok a szörnyű
szombat délutánok.

Az unalom vérző
fénye, és hangja
szólt a rádiónak,

És anyám ki ott ült
kezében tábla,
rajzóráról jöttem,

Kerestem célom
szobámba érve,
vak káoszt találtam,

Enyelgőn csöndben,
nem téve semmit
csak magamba vájtam,

Lehetett volna
küzdeni hosszan,
de felszínnek láttam,

Szeretve égig
reméltem, mégis
magam leszek egyszer.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.