Búcsú a szonettõl (ragrímek Lator Lászlónak)

A volt besúgó pártot alapít,
És a tagok mind hetet fialnak.
S bár templomukban ostyát abrakolnak,
Ordaseszméjük kint felvonít.

Tizenkilencedik századi avítt
Polgárháború fog kitörni ma-holnap,
Ha gárdisták holt ideát rabolnak,
Díszlépésben taposván a sírt.

A történelem hátrál? Nem halad?
Az elkínzott tömeg nem bír velük.
Nyomor béklyóz s a szégyen szinte süt.

Az ordaseszmék már a kert alatt!
Riadt a nyáj, s én morgok, mint ebük:
A pásztor engem küld ki ellenük!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.