Idegenbe menve
Csak a tegnapra gondolok, el-, elmerengve,
Miként ölelt magához gyenge,
Törékeny, mégis erős karja,
Mikor hozzám nyomult lüktet? marja.
Amit érzek fel nem fogható,
Szavakkal el sem mondható.
Nem lelem a szavakat, csak keresem,
Fejemben nem jár csak kedvesem.
Gondolatom a papírra terelem,
Amely most is a szerelem.
A félelmem elnyomja ez most,
Így éri fejem az idegen vánkost.
2003.03.18
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
