marcato (jav.)
meggyűrűzött a tér, látod:
mégis
úgy fekszem és úgy ébredek
mint vadgalamb a felrepedezett
ég alatt, aki elé gyapjas juhok
kéket hintenek
a por is felragyog, amikor
színültig megtelek veled
kioldozatlan álmok illatából
egyszer csak vérharmat
csepeg, - amputált szárnyak
araszolnak, hogy végleg
megfeszítsenek
de harmadnapra feltámadok
mégis
átderengsz ködön és tárgyakon
mintád látható és láthatatlan
fényeit rajzolom, megalkuvások
sötét fellegét terelem régen
hogy mint tündöklő Nap-reflex
letáborozhass a tengerfenéken
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
