Beleszerethet az emberbe is

A fal a falat szereti,
elnézi, ahogy ott áll
szemben vele, s elvacakolgat
légyszarral, porral, idővel,
beleborzong, ha egy
szeget bevernek, ha egy
koponya szétloccsan, bár erre itt
alig van példa, s azt is csak akkor
hallotta, amikor építették,
tudja, hogy összeérnek, s ha valahol
rés támad, az nem akkora, hogy rajta ki-be,
vagy hogy sokáig,
s pláne, hogy messze, hiszen ötön
meg haton át talán lehet, de hetediknek
mindig ott a kínai nagy fal, amelyik
a legújabb adatok szerint
negyvenezer kilométer, vagyis ha
egyenes volna hosszában éppen
körbeérné a földet, tehát
nincsen ok
féltékenységre, okoskodásra, a falság
megbonthatatlan és örök, akár
az emberi butaság, amely ugyancsak
szélesen körbeéri, és azon túl is
nagy cafrangokban lóg alá, s ha egy
fal ebbe belegondol, bizony,
beleszerethet az emberbe is.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A kettészakadt villamos (Budapest, 1987)
Kiadó: Magvetõ