Ég velünk!

értem,
hogy értem haragszol,
de akiért a harang szól,
már nem én vagyok.
nekem harangoztak régen,
többet vagyok
halva, mint ébren-
álmodom vagy
csípj meg,
vagy vakard
ahol viszket
a legjobban!
tégy olyat,
mitől szívem utoljára
megdobban,
mert döbbenni
már unalmas-
minek?
vasárnap,
mikor felvágom ereimet,
légy ott,
vagy maradjon el a légyott,
holott
lennék"égben megóvott halott",
kit mindenki
istenít,
de az Istenit,
engedd, hogy
elengedjelek!
túl nagy itt a meleg,
s én nem úr-
de nő
vagyok a pokolban is
bár odaútra
szóló jegyem hamis,
mint a hang,
mit kicsiholsz
magadból.
vedd le már
ujjad a ravaszról,
nem áll jól,
hogy jótállsz
magadért,
vagy értem,
s nem értem
e porondon
mit keresünk...
nincs kenyerünk,
mit együtt együnk!
keserű kenyér ez,
emellett feszélyez,
hogy veszélyes
játékot játszunk:
láttatunk,
de nem látszunk.
ellejtem
(helyetted kis virág)
nászi táncunk
egyre szűkülő körökben,
őrült örömben
tobzódva.
kiszögezem ajtódra
hogy a hely megtelt,
majd felhúzom a vekkert,
hogy e (de)generált
mámorból
időben ébredjünk,
s álmosan mormoljuk:
ég velünk!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.