Szélfújta

Pitypangszirmok, - semmi más. Súlytalanok a gondolatok. Mint valami pitypangszirmok, - olyan vagyok: értelmetlennek tűnő, fel-felkapott szavak, képek, érzések, illatok. Szétfújt a szél.

Vagy mint elszakadt gyöngyfüzér, szétgurulva a padló rejtett rései között. Igen, ilyen, és ez vagyok. Nem egyéb.

Sírhatnék is, emiatt. De mi értelme lenne? Ami elszakadt, azt Isten sem kötheti újra egybe, - vagy ha mégis igen, hát szedjen akkor gyorsabban össze, mint az most látható. Esetleg adjon olyan kezekbe, amelyek képesek felkutatni, egybefűzni újra engem, mert magam én már nem lelhetem fel sehol, sem a tágas mezőn, sem a padló réseiben, és elveszésem bár semmi fájdalmat nem ró senkire sem, hát mégiscsak felesleges pazarlás lenne így az életem. nem?!

Végülis nem. Lehet. Ki tudja?!
Isten gazdag. Van honnan tékozolnia. Pazarolnia. Hagynia, hogy szakadjon és guruljon, aminek peregnie kell.
Nem számít neki. Ő tudja.
Számon tart, akkor is, ha padlón heverek. vagy mezőn széthordva, befedve földdel. Isten vagyona sosem vész el. Ha Ő tékozol, pazarol, szétszórva hagy, akkor is összeszed egyszer. Ez az energiamegmaradás ősöreg törvénye, és nem áll ellentétben semmivel! na ugye! Minden vallásfilozófusnak üzenem, hogy a tudomány igenis megfér, együtt a hittel!

Szerelmesen szétszórtam mindenemet és semmivé lettem, mert kevésnek bizonyult, amim volt. Most sírhatnék efelett, de mi értelme lenne?

Szép szavakat? - Adtam.

Ölelést - Talán többet is mint bárki más. Mégsem volt elég. Mégsem kell.

Én csak őszinte voltam, nem játszottam, nem hazudtam. Öngyilkos élet. Így az. Senki nem akarja, hogy őszinte légy! Az unalmas. Az kevés. Hát pedig én nem tudom, és nem akarom másképp. Ezért szakadtam el - és szét, - magamnak köszönhetem. Sírhatnék efelett, de semmi értelme nem lenne

Mindegy. Már nem érdekel. Súlytalanul, szétszóródva, összetörve is megleszek egy darabig.

Már nem érdekel.

Semmi.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.