Unisex

Nem akarom, hogy állandó legyen a testem, bennem élni lehetetlen.
Olyan világhoz érő akarok lenni, magamról beszélek, mert fel akarok nőni.
Se száj, se arc, se kar, se test, se szem... csak az talán kell az íves szemem.
Ide semmi ne jöjjön, legyen üres és nem létező, de mindig fejlődjön.

Kell egy hang, egybe nem sorolható, ha kiált, ha nem, ugyan annak halható.
A rejtett tudó tekintet, az életben keltett közömbös érzet,
Magamnak tudott szavak, egy, másnak utat mutató darab.
Mindenki fülel, de nem érti, mindenki mást kérdez vissza, de nem érti.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.