Anamnézis helyett
végstádiumban a beteg tiszta pillanatában motyog valamit:
...lengenek a csapóajtók,
itt nyikorog mind az ágyam körül,
jönnek, matatnak, forgatnak...
Kopaszon, jól átsütve, Uram,
asztalodra főfogásnak kész vagyok.
Süpped az ágyba, ami hátra van:
a maradék negyven kilóm.
Zabálj meg, Uram! Látod, Neked
hizlalnak még most is szorgosan:
számban a tályogot izgatja sótlan leves...
Bomlás csokra:
a Necrosis virágzik bennem
asztalodra.
Már nem hiszek...
Minden ami volt, nincs.
Herék löttyedt szatyorjai közt barnállik,
katéterre nyársalt volt-pénisz,
mint kaucsukfát megcsapolnak
és gyűjtik zacskóba,
íme - asztali bor -Uram, Neked,
utolsó, besűrűsödött nedvem. -
A láz
Exsiccalt.
Már nem hiszek a szárnyas kis bizbaszokban,
mégis köröttem itt verdesnek.
...lengenek a csapóajtók,
itt nyikorog mind az ágyam körül,
jönnek, matatnak, forgatnak...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.