Nekirugaszkodtam százszor is (jav)

Ha egyszer minden értelmet                              
felfüggesztve és visszatartva,
Isten a jelent a jövendővel                          
szemed csarnokvízében feloldja,
ha szánalmas, végső valóságként
a múlt felriad álmaid szövetén,
akkor a hegyek majd elmondják
helyettem, a folyók rímbe-tört
sorokban beszélnek nevemben,
kitárják féltett titkaim a fák,
a szelek, az eső, a nap, a beton
alatt könnyű föld meséli rejtett
sorokban: én nekirugaszkodtam,
százszor is, hogy elmondjam...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.