Lila árnyék (átdolgozott)


„Szobámban lila árnyékok rezegnek”
Dsida Jenő







Senki sem érti, miért nem szeretek beszélgetni.
Akkor írd le, mondja anya,
de én írni sem szeretek.

Kifejezetten utálok fogalmazást írni.
Naplóm sincsen, kislakatos.
A kulcsát elveszíteném.

Jönnek a vendégek, mind kedves szavú,
de csöndeske ez a lány!
És kifordulnak a szobámból.

A szobám lilára van festve, kicsit ködös lila.
Az ablak előtt állok, portrém, és a keret.
Elbújok a függöny mögé.

Előveszem féltve őrzött kincsem, egy vastag dosszié.
Ebben vagyok én, belehajtogatva.
Mindegyik rajzomban.

Mert rajzolni igazán szeretek, és tudok is.
A rajztanárom is ezt mondja.
A szüleim nem hiszik.

Dobozomból kimasíroz egy armada ceruza,
mindenkitől azt kérek ajándékba,
na meg zsírkrétát.

Finom, köd-lila háttérrel akvarellt rajzolok,
hagyom száradni az ágyam alatt egy napot,
ne vegye észre senki.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.