Egy Asszony félelme
Ha arra kérem, hagyjon el,
hamvas szíve úgy tör el,
akár milliónyi jégkristály.
De ne féljen, még nem kérem,
hagyom, hogy boldoggá érjen
Önben e mély szerelemviszály.
De ha majd fáj és tép a szó,
mi létbe mar, s haldokló,
tudom, búcsút int nekem.
S akkor, bánkódni már késő,
mert múltunk vissza nem jő,
s én majd feledhetem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
