Két szó közt a számban
hirtelen bealkonyult
szemüregeimben
zsigereimben
az ösztöneimben
csak cigim világít
nünüke neszét hallom
ahogy mászkál
szavak és sorok között
éjfél van
valaki káromkodik
esni kezd
idebent a szobában
ázik a szőnyeg a fotel
mert mindig
elmész onnan
ahol maradnod kéne
és maradsz ahonnan
távoznod kell
