Metrószavanna
Nem ismerem a lovasokat akik csak úgy
Végigvágtatnak a metrószavannán
Sem a királylányt kinek méteres
Aranyhajára csapódott a szerelvény ajtaja
A felszállás izgalma feledtet
Vágtató bölénycsordát prüszkölő ménest
Valahogy így jutok túl a szavannán
Öltönyös orvvadászok oroszlánra lesnek
Én meg az orrszarvúakat figyelem
Tisztes madártávlatból cukrot szopogatva
Szuvas fogaimra gondolok és arra
Milyen foga lehet az orrszarvúaknak?
Szemtől szemben nőstényhiénák
Mintás mindenféle bundájuk
És csak méregetik egymást fogvicsorgatva
Kőarccal kapaszkodom próbálok úgy tenni
Mintha nem látnám ahogy gyűrűjük összezár
És csípőm vonalát lesik állkapocs görcsben
Szájuk szélén ínyükön a királylány gyöngyhaja
Körmeik tán vérétől oly borbíborok
És suhan tovább minden megállót kihagyva
Ismeretlen állat át a szavannán
( folyton a vágtató lovasokra gondolok, akik csak úgy)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
