Már nem tudom…




Már nem tudom, hogyan szeress,
s miként csitítsd a pusztító tüzet,
mely kezdetben parazsával melegített,
végül körbefogta minden kincsemet.
Ezer papírra írtam, ezer papír elégett,
ezer lángra lobbanás, maroknyi szürke por
Hamu hirdette mostoha sorsunkban,
Hogyan szeress, már nem tudom.

Már nem tudom, hogyan ölelj,
s miként szorítsd a két karom,
mely míg erőtől duzzadt egykoron,
bevallom, ma  ernyedt koloncként hurcolom.
Ezekben nincs erő, ezekből eltávozott az élet,
ezektől ölelést már nem remélek
Lelógó gyertyák saját viaszba fulladását láthatom,
Hogyan ölelj, már nem tudom.

Már nem tudom, hogyan csókolj,
s miként szolgáld az ajkaim,
mely annyit s annyiszor becézte nyelvedet,
míg bezárt a konyhakert, íze epétől fűszeres.
Nincs zamatom, nincs gyümölcsös foghéjak között,
az édes patak  nyelvsziklám alól elköltözött
Ráncosra szárad a magom, cserepes a föld,
Hogyan csókolj, már nem tudom.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.