Valami köztünk
Csak állok,
És mosolygok,
És nem értelek.
Én, szegény bolond,
Én, buta gyerek.
Nézlek, s harcolok ellened.
Átöleljelek...?
Ne öleljelek...?
Keresem a rokonságot veled.
Próbálom hallani a szívdobbanásod,
Magamba szívni a lélegzeted.
Érteni, hogy szívvel élsz,
Akárcsak én.
Hogy egyek voltunk
A kezdet kezdetén.
Nézlek,
És nem látlak,
És te nem látod.
Körmeimmel a húsomba vájok,
S ettől valahogy újra létezem.
Ha mást nem is,
Hát önmagamat
Feltétel nélkül,
Önzőn szeretem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.