Súlyos lepelként hullanak
Folytogatnak, betakarnak
emlékeid-
Tőled
Rólad.
...
Én...
Szaggatnám, tépném
vágnám le magamról
De vér serken belőlük
vérfekete méreg
buzogna fröcsögne
Befogná azt,
Be, s mocskolná örökre
mi még fehér
(lelkemben?)...
(szívemben?)...
S e vérmocsok
szörnyűbb lenne tán
mint az a
fullasztó-fekete,
fakó, színevesztett
emlékek tömege...
Hagyom hát!
Takarjanak
marják belém
elmúlt nyarak
Sárarany bánatát...
