...hogy nevem megmaradjon...




A neve mi is volt? Tán Feri.
Az udvarunkban akasztotta fel magát,
a hülye, a fásban. Ja, nem:
a szomszédnál, de a szomszéd lánya
annyit ült nálunk,
(az ő babája volt a szerencsétlen),
mintha közös lett volna
az udvar, a ház,
a délután, az esték és az
egész akkori életünk.
Átmentem, mint tanú,
míg levágták róla a ruhát.
Tél volt, ráfagyott. Karácsony?
Különös ajándék.
Otthon ittam egy jó pohár bort.
Igen, azt hiszem, Feri.
De nem mindegy már?
Nekem is már csak emlékeim
vannak udvarokról, házakról,
estékről.
Ezek meg rám fagytak.
Egyszer levágják rólam is.
Attila. Attila a nevem.


18:24 2009.05.05.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.