Csodálat
Hangod mögé rejtetted a csended,
mintha látszatjátékot űztél volna,
úgy gyűjtötted magad köré a szavakat,
és a jó kedv lendített előre.
Félvállról vett tekinteted élménnyé dermedt,
mikor rájöttél arra, amit látsz,
valóság, és nem áthidalt képzelet.
Nyüzsgő levegőként hitted azt,
hogy nem látlak és nem figyellek,
pedig igen, minden gondolatom közéd férkőzött,
és tesztelt, ahogyan azt művelni lehet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
