Tavaszi illúzió

Csak benéztél.
Bedugtad fejecskéd az ajtón,
s a párhuzamos facsemeték feltámadtak.
Ez egy fa-tavasz. A fák nyara,
suhogó szemek ősze.

Már bent vagy.
Forró pilla-suttogásod érzem
vértől lüktető halántékomon.
Sárga köpenybe öltözik az aszfalt mellett
az aszalt szilvák oszlopa.

Most már tudom,
hogy te vagy az oka a tavasznak,
a négysorosnak, a sárga virágnak.
Egyedül te, álnok képzelet!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.