A szívem "szava"
… és csend honol! Néma, mégis jóleső,
sokatmondó csend.
Hallgat az erdő, hallgat a táj, békésen
csobban a kispatak, lágyan ringatóznak a
fák.
Még a szél is néma…
…és mégis hallok valamit! Valamit itt bent!
A szívem szavát. Azt a különös, édes kattogást.
A Te nevedet suttogja minden dobbanás!
Szállj a széllel halkan, pillangó szárnyán!
Élj derűs, boldog napokat,
Fényes égben repülj át minden napsugarat!
Emlékezz majd rám ha feljön a nap az
égboltra,
ne felejts el, ha egyszer nélkülem tér
nyugovóra!
Szeretettel kedves kisbarátnőmnek, Évinek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
