Egy külvárosi kép

Valahol elbújtál az éjszakában
és nem talállak.
Az utcát járom,
S ha néha egy-egy pislákoló
lámpa fénye meginog-remeg
valami furcsa árnyon,
Nagyot dobban a szívem.
De mire odaérek, csak a
patkányok rágcsálják a bádogfedelű kukákat
és kóbormacskák lesnek gyanakodva,
Én pedig sóhajtok és tovább megyek.
Tudod, néha a remény oly messze
pislákol, és oly gyenge, hogy úgy érzed,
egy sóhajjal elfújhatnád a lángját,
de nem. Éjjel mély sebet éget a szívedbe.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.