Utána

az ajtó, a beszögelt, szemközt
a vörös fűvel benőtt téglarakás

Téglarakások

a közelgő tavalyok rezgése
az 1:1 térkép, életem
kiterített mozdulatlansága

A mozdulatlanságba

barmok (az embermások) ideges
lépteit idéző üres ólak deszkarengetege
szélén egy ülő alak körvonala mállik

Körvonalad mállik

nincs miért pergetni az időt,
bámulni nincs kit, nincs mit
tócsákból, a kék ég alatt
fel-felbukkanó pióca-mosoly
unt reszelékeiben
s belesírni a kiégett képernyő
rojtozott tükrének barázdáiba
-örömömben: ablak sőt
átjáró voltál szögletes alkatunkból
egy tágasabb egy fényesebb hazugságba

Átjáró voltál

így korhadt pumpája az elfelejtett kútnak
akár az Rh negativitás problémája,
a vas szuvas energiája fertőzi
a földmélyi magzatvíz, e kemény szív
kérges makacssága, szent-izzadság
kibuggyanó cseppek ős-konkordiája
védve az anti-lények (a barmok)
zavaros némaságba, roncs közé rejtett
dombor-míves, lyukas vigyorát

A némaságba

s ennyire volt elég 220V
áram, vizet ráz és gócot képez:
megszületett egy újabb hulla
a mai nap a következő vagy az előző
egy lezuhant villanyvezeték alatti
mártás, egy férfi-női pocsolya
elszabott profilját igazgatva
rémlik fel az egykori gép-zúgás
halvány másolata, lábamba dermedt
patakzó emlékeztető-szilánk
amolyan 1:1 élet darabka

Amolyan út oda

magamról : magamnak
amolyan út vissza –
a némaságba –

átjáró voltál –

körvonalad mállik –
a mozdulatlanságba –
téglarakások –
utána






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.