Csodák
Életen át csodák
maskarában és
pucéran suhannak
Zuhannak ködös mélybe
elillanak messzeségbe
Hamiskásan mosolyognak
áhitatnak ordítoznak
szegélyeznek nappalokat
behálóznak éjszakákat
Előlem elosonnak
majd kerülőn visszakoznak
újabb csodákkal jönnek
létnagyságban sündörögnek
amikor közel érnek
már semmit nem érnek
tántorogva mutogatnak
vagy éppen vágyón szerények
benne hálnak bús remények
Táncolnak isznak vígan
reggelre hagynak kínban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
