Éjjeli vihar után

Ázott madárként
Szárítkozik a reggel,
Hol párán át a fény, derengőn
Mint az öntudat visszatért.
Az égen tétova felhők,
Melyeket már nem terel a szél.
Csak kószálnak összeverődve
A hallgatag völgyek felett,
Hol ágakra hullva hever
Az éjjel felszakított leple,
Melyre a viharszülte áradat
Sarat hordott,
És igazfényű csillámot.
A hegy peremén köd gubbaszt
Másnaposan maga elé mered
Bámulva a tisztuló patak vizét,
Mely újra megkerüli a köveket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.