Mintha bűn lenne
Az elmúlt ragyogás,
Megbánón merül őszbe
A szürke idő,
S közönye ingen át
Bőrömhöz ér.
Késő délután.
A dombok hátán megülő
Párán,
Puhán gördül le a Nap.
A felszakadt lombokat
Fakó árnyak
Fércelik össze.
Néhány napig még kitart.
Hol újra felfeslene,
Köd üt át szövetén:
A megromlott napok penésze
Ráhúzódik az erdőszéli rétre,
S a borszínű tört fény
Megkeseredik.
Inni kényszerített szemem
Kiissza lélekig.
