Tûnõdõ
Talán rámesteledik közben,
mire mindent átgondolok,
és átigazítok
konok törvényeink
jelrendszerén.
Műszerek nélkül is érzem
hogyan változik meg
körülöttem minden,
és a könnyező, kizökkent idő
szántatlan, fekete rögökön
csordul át,
dzsungelek mélyén alvó,
elfeledett katedrálisokig,
és tovább,
a horkanva hömpölygő
folyamokban sodródó álmokig,
melyek delfinekké lesznek,
mire elérnek a torkolatig.
Talán megvirrad közben,
talán rámesteledik…
2007 09. 10.
-
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Börzsönyi Helikon, 2008.10.hó
