Tûnõdõ



Talán rámesteledik közben,
mire mindent átgondolok,
és átigazítok
konok törvényeink
jelrendszerén.

Műszerek nélkül is érzem
hogyan változik meg
körülöttem minden,
és a könnyező, kizökkent idő
szántatlan, fekete rögökön
csordul át,
dzsungelek mélyén alvó,
elfeledett katedrálisokig,
és tovább,
a horkanva hömpölygő
folyamokban sodródó álmokig,
melyek delfinekké lesznek,
mire elérnek a torkolatig.

Talán megvirrad közben,
talán rámesteledik…

2007 09. 10.



-







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Börzsönyi Helikon, 2008.10.hó