Hajók Megyernél I - IV.

I.
Folynak fekete, vörös és tarka évek,
Van, ki múlt vizéből a mába téved:
Nem tart sehová, ő az abszolút fix pont,
Úgyis állja a sodrást, ha nem vet horgonyt.
Őrt áll elvi nevén, ha talmi az ha jó,
Szeli az árt az "Előre állóhajó".

II.
Lüktet a vén Európa végre,
Vérrögök úsznak ide a végre.
"Téli rege" Magyarországnak tart,
Lassan halad, bár nincs jeges vízpart.
Elkésett, s nyáron jött hozzánk Heine,
Sétahajó alakjában, ejnye!

III.
Holtághoz közel, hol van még sodrás,
Áll egy hajórégen: málló, rozsdás.
Roncsteste délceg, szemben az árral
Dagad, mint vitorla, mely még szárnyal.
Minden eleme súgja: jól így van!
Rohadni tudni kell büszkén, vígan.

IV.
Szent Ferenc tana kimúlt,
Lelke dunai hajóba bújt.
Puritán testén reklám,
Ez egy igazi mai geg, lám.
Sört igyon balga, szegény,
Ne csak a pénzes, kevély legény!
Így szól a mának dala:
Szent az élet habos oldala.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.