Tetõkön és a Föld Alatt
(forrás: Gogol Bordello – Through the roof and underground)
Ha csapda várna minden sarkon,
mi város, utca, szerkezet,
belátod por-zakód s a verklid
csak épp a föld alá mehet.
Szobád, ha végleg rádkacagna
és elmebajba konspirál,
a füst belül, mi menne egyre,
csak háztetőkre kúszhat már.
Tetőkön és a föld alatt,
ha jönne már a nyárvég,
ha újra sörzöl egymagad,
csak ennyi fújna széppé.
És egy határ a másikára
– megannyi marha andezit,
montázsa csúf, de van lakájlag,
kivel piálhatsz reggelig.
S a díszpolgár aludni tér meg,
az üzlet kultúrát kajál,
az alvilágot ölni vágyják,
de szív az úgyis órajár.
Tetőkön és a föld alatt,
ledér akármid ébred,
ha monokrómba áthaladsz,
ha menni kéne végleg.
És pár kölök kap olvasásra,
miközben elnyúlhopp a nyúl,
megkérdik, merre hoppog egyre?
Csak ők tudják, mi útjuk út,
mi nyúlhopp, hold-rezsim, határ közt,
a senkiföldje senkiség.
Megélhetésük mint a pernye,
csak száll és álruhába lép.
Tetőkön és a föld alatt
a vihetőt kivinni,
patróna-színed enmagad
lövészárokba hinti.
Nincs fal, mi nem vált cseppfolyósra,
a rendszer rendszerezve hull
s hol nincsen semmi cél, csak útja,
még egyre körzik annyi nyúl.
Tetőkön és a föld alatt,
sok bordélyházi szívben,
ha rajzik, csókol, hajbakap,
pikánslik mendegélten.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.