Észre sem vettem,
Mikor az éj
Napomra költözött,
S minden sötétté vált
A fekete föld fölött.
Némaság borult
Szaladó világomra,
Csend szórta magvait
Szívem otthonára.
Észre sem vettem,
Mikor hozzám értél,
A csendes pillanatban
Két szemembe néztél.
Idebent magányom,
Félelmem szorított,
Harcoltam volna,
De haldokoltam ott.
