A fal koagulál

Istenek vakaróznak bennem,
s szeretők függvénye,telek vázlata.
Fehér falamnál értelemre fázik
az eszméletemből tákolt zongora.
Telek vázlatában koszos a hó,
mindig barna,mindig elégia.
Itt prostira vágynak fázó férfiak,
kis cigánykezek zsebekre éhesek.
Bennem vakaróznak munkanélküli istenek,
kivágtam a nyelvük,csak én beszélhetek.
Zsinórjaink egyre,egyre csak hullnak,
falakban zárul egy barna színdarab.
Zsebembe bújnának fázó férfiak,
kis cigánytorkok forró levesre éhesek.
Szeretők függvénye exponenciális:
x egyenlő nullban hallgat egy zongora.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.