Időben fejlődöm ,
jelenem mégis
jelentéktelenné válik.
Nem látok többé.
A végtelen idő partján,
felborul a titkok tárháza,
a határ megfoghatatlan lesz, s
elveszítem zöldemből a zöldet.
Reményt és álmot koldulok,
nincs se nyár, se tél,
az évszakok kirekesztve.
