Túlmagyarázó
Felhúzott íj, aki pattanni kész,
mintha gerincén járna egy fesztelen kéz,
úgy feszít a türelmetlen csoda,
fájdalomig kínzó ál-kaloda,
mert igenis kötve a kezem, a fejem;
de tekintetem mért nem vetem
elvetemült vágyálmokra?
Mert kész lett Pygmalion szobra,
Érzem. És elnézésed kérem,
ha életre keltett énedért a bérem
várom. De tudod, heves a lány,
kinek (szív?)üregét régóta hiány
tölti. Nem kell rögtön learázni,
csak két perc, két sor, ez már Élet!,
és úgy vélem majd, ahogy Te véled…
De mért kell e szerelmet túlmagyarázni?
(Mert mindig csak HOLNAP foglak viszontlátni.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
