Búvárkodás lélektócsában

köszönök mindent és elnézést hálátlanságomért
kár hogy csak szavakkal tudok szeretni
kár hogy ti nem szószerelemre vágytok

elmegyek most mert így is soká maradtam
túl sok kárt okozott rövid ittlétem
túl sok kárt tettem magamban is vele

nem szeretnélek hibáztatni de gyáva vagyok
magam helyett téged mártalak majd be
magam helyett fő húsod a tüzes rőzsén

elvesztetted az időt mit belém fektettél
átvertük egymást és vesztegettük bizalmadat
átvertük egymást és még most is kába vagyok

engedd hogy keresselek oktalanul ne kérdezz
mint a múltkor a parkban a fák körül
mint a régi képeinken te meg a tengerszem

hagyj elhinnem mindent ami nem öl meg
most csak ennyit később azt is mi megteszi
most csak szemed felnézéseit akarom tudni magam elott

fussunk eggyütt kérlek versenyt a haraggal
menekülve a kísértő százlábú múltaktól
menekülve attól hogy megint ellágyulok

most hogy már beteltél dobált szavaimmal
végre elhallgatok mert csendben szebb vagy
végre némán nézhetem vonásaid
anélkül hogy folyton újraszóljak
anélkül hogy törnének cserepek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.