LÁGY SZELLÕ

Tavaszi táj, szomorú, csepergő esővel
Egy érzésem száll feléd, lágy szellővel
Hordozza magában eltitkoltan hiányod
Testedet, lelked édesem, úgy kívánom

Tudom, most azt mondanád, legyek erős
A szerelmem ne legyen oly, borús felhős
Könnyű ezt mondanod, de a szívem süket
Csakis hozzád vágyódik, oly forrón lüktet

Mond, Te hogyan tudod, kordában tartani
Hiszen, szívem dobbanását tisztán hallani
Oly lüktetés ez, mely csakis téged hívogat
S a hiányod, egyre csak kábultan fojtogat

Lefeküdnék, hogy feledjem édes vágyaim
De, ott is rám találnak, rólad szőtt álmaim
Sorsom most egy lett, hozzád titkon elérni
Kicsi szíved ellopva, értünk féltőn remélni

Ha, bűn amit teszek, hogy szeretlek kedves
Vess börtönödbe, de kérlek, engem szeress
Engedd, hogy szíved, adjon nekem választ
Hogy Ő is engem, ily szerelemmel eláraszt

Úszni vágyom veled a boldogság tengerében
Egy csókodért áhítozom, a meleg napfényben
Ölelő karod feledteti a szomorú, csepergő esőt
S elfújja messze a magányommal utazó szellőt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.