Jöttetek sorban, akác-hajú lányok

Jöttetek sorban, akác-hajú lányok,
s most visszavillan még lapockátok,
édes ízetek, húsotok, mint a mezők tánca.

Ajkaitok mézzel kent éjszakák
durcás, haragos, kívánós harapása,
vagy csak az öröm dús kipattanása.

Voltatok párduc, lepke, virág...s mi még?
A legszebb röppenés, a diadal ívét
szorítottátok combjaitok hajlatába.

Jöttetek sorban, de egy, az utolsó, a legszebb,
az egyetlen még nem érkezett meg.
Érte, Érte érdemes nem nézni hátra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.