Torzkép
ferde tükör csak a tisztelet.
Görnyeszt a súlya
lehajtom bús fejemet.
Rőt levél vagyok, felkap a szél
fénycsóva, villanás csupán
folton-folt seb holdudvarán.
Tovafutok, ahogy folyón a habok
madzagon rángó bohóc vagyok.
Úri játékszer, hajam kóc
elfáradt nagyon a bohóc.
