HIDD EL...

Azt gondolod, hogy oly könnyű a magány
Hogy, ez csak számomra elképzelt talány
Hogy, oly gyönge vagyok, mást nem látok
Csak önsóvárgást, magányt ezekre vágyok

Hidd el, hogy az idő kezeim közül elröppen
Szemembe a fájdalomtól könnyem szökken
Csak szeretnék már szeretni, arra vágyom
Ezért születik, minden tudatlan kis álmom

Úgy vágyom, hogy már ma szerethesselek
Az élet minden örömén veled nevethessek
Ha, ma este sötét lesz s ránk találna az álom
Akkor két karod közt tested érintve vágyom

Szeretném átélni, a csodát magunkon érezni
A naponta értem remegő tekintetedért elégni
Azt, hogy átérezd, ha hozzád gyengéden érek
Akkor mint madárhoz, ha hozzá érnék, félek

Nehogy, megriadj, s ez már nem csupán álom
Ez az élet amire, már oly régen veled vágyom
Kérlek, hidd el, a szerelmünkért imádkozom
Nap minden órájában, érintésünk hiányolom

Azt gondolod, hogy oly könnyű a magány
Hogy, ez csak számomra elképzelt talány
Hogy, oly gyönge vagyok, mást nem látok
Csak önsóvárgást, magányt ezekre vágyok

Minden, nélküled eltöltött magányos idővel
Szívemből az át nem adott szerelem elszökell
S ekkor érzem, az idő kezeim közül elröppen
Szemembe a fájdalomtól könnyem szökken!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.