Szabó Tibor (leo) : HIDD EL...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38788 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 6 órája
Serfőző Attila 6 órája
Vasi Ferenc Zoltán 7 órája
Tóth János Janus 19 órája
Francesco de Orellana 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Cservinka Dávid 7 napja
Vadas Tibor 8 napja
Tóth Gabriella 8 napja
Filotás Karina 9 napja
Veres Mária 10 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
Bájer Máté 10 napja
Gyors & Gyilkos 16 napja
Szilasi Katalin 16 napja
Pataki Lili 16 napja
Karaffa Gyula 17 napja
Farkas György 18 napja
Bátai Tibor 18 napja
Debreczeny GYörgy 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Polgári perem peremtörténete 16 perce
Hetedíziglen 34 perce
Bátai Tibor 5 órája
DOKK estek 7 órája
az univerzum szélén 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 22 órája
Gyurcsi 1 napja
Hordalék 1 napja
négysorosok 1 napja
fiaiéi 2 napja
Minimal Planet 3 napja
A HÁRMAK 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
A vádlottak padján 7 napja
Szőnyeg 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Tibor (leo)
HIDD EL...

Azt gondolod, hogy oly könnyű a magány
Hogy, ez csak számomra elképzelt talány
Hogy, oly gyönge vagyok, mást nem látok
Csak önsóvárgást, magányt ezekre vágyok

Hidd el, hogy az idő kezeim közül elröppen
Szemembe a fájdalomtól könnyem szökken
Csak szeretnék már szeretni, arra vágyom
Ezért születik, minden tudatlan kis álmom

Úgy vágyom, hogy már ma szerethesselek
Az élet minden örömén veled nevethessek
Ha, ma este sötét lesz s ránk találna az álom
Akkor két karod közt tested érintve vágyom

Szeretném átélni, a csodát magunkon érezni
A naponta értem remegő tekintetedért elégni
Azt, hogy átérezd, ha hozzád gyengéden érek
Akkor mint madárhoz, ha hozzá érnék, félek

Nehogy, megriadj, s ez már nem csupán álom
Ez az élet amire, már oly régen veled vágyom
Kérlek, hidd el, a szerelmünkért imádkozom
Nap minden órájában, érintésünk hiányolom

Azt gondolod, hogy oly könnyű a magány
Hogy, ez csak számomra elképzelt talány
Hogy, oly gyönge vagyok, mást nem látok
Csak önsóvárgást, magányt ezekre vágyok

Minden, nélküled eltöltött magányos idővel
Szívemből az át nem adott szerelem elszökell
S ekkor érzem, az idő kezeim közül elröppen
Szemembe a fájdalomtól könnyem szökken!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-14 05:31   Napló: Polgári perem peremtörténete
2024-06-14 00:23   Napló: Bátai Tibor
2024-06-13 23:35   Napló: Hetedíziglen
2024-06-13 23:13   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-06-13 22:48   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2024-06-13 22:11   Napló: DOKK estek
2024-06-13 21:57   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2024-06-13 15:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita Ide nézz
2024-06-13 10:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-06-13 09:48   Napló: Hetedíziglen